Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner

Hagyományunk egy darabkájáról

A Micimackó „magyar” értelmezéséhez

A „nézet” szó egyértelműen a hagyomány fontosságát támásztja alá. Az említett „erdei körök” fogalma félreérthetetlenül a közértékelés szerepét helyezi előtérbe, tehát azt üzeni, hogy a társadalom, az átlagember véleménye az a hatékony tényező, amelynek segítségével kialakul a hagyomány - az, amit közösnek tartunk, és amivel a jövőt befolyásolni tudjuk. Központi szerepe van mindebben a diszkurzivitásnak. Beszélünk egy adott témáról, vitatkozunk, szembemegyünk vele, és amennyiben kialakul a kritikus diszkurzív tömeg, létrejön egy általánosan elfogadott tény. Ezt a folyamatot nevezhetjük naturalizált tényállításnak, ahogyan ezt a megállapítást Micimackó környezete, az „erdei körök” is magukba integrálták. Azután, hogy egy állítást elfogadott és naturalizált a „kör”, létrejön a tény („nem afféle szerény / vélemény, / hanem tény” - s hogy „tény”, összesen háromszor olvashatjuk).

Innen nézve már tiszta hiábavalóság a medve és a méz közötti okozati összefüggést megkérdőjelezni. A társadalom elfogadja az eredeti állítást, és ebből kiindulva általánosít, illetve alkalmazza a gyakorlatban. Például ha találkozunk egy medvével, akkor minden bizonnyal a méz is eszünkbe jut, igaz, gyakran csak oly módon, hogy az adott pillanatban menekülésünk közepette sajnáljuk a méz hiányát. Mindezt az immár elismert tényt maga az etimológia is megerősíti, lévén közeli kapcsolat fedezhető fel a „medve” és a „mézevő” szavak között.

Még emlékszem, hogy a háború után az akkori hatóságok egy teljesen más interpretációs és kognitív keretbe akárták helyezni a medve szerepét. A medve - a szocreál tollnokok szerint - a kizsákmányoló kulákot jelképezte; valószínűleg Micimackó javíthatatlanul túl burzsuj volt ahhoz, hogy elfogadható legyen az akkori kisdedek és gyermekek számára. Saját lakása volt, nem dolgozott, és egyáltalán nem áldozott Sztálin elvtársnak, sőt a dicsőséges Szovjetunió seholsem szerepel a könyvben. Arról nem is beszélve, hogy Nyuszinak üzletfelei voltak, ezzel bizonyítva a kizsákmányolás mindennapi tapasztalatát a Pagonyban. Még az is elképzelhető, hogy valahol egy imperialista összeesküvés jeleit is fel lehet fedezni a könyvben.

És miért gondolom, hogy ez hungarikum? Alapvetően azért, mert Karinthy Frigyes fordítása egészen más színezetet ad a fejleményeknek a magyar szövegben, mint ami az eredetiben található, amelyben inkább kérdésfeltevés formájában jelenik meg a medve és a méz viszonya („isn't it funny, how bears like honey?”). Mi ezt jobban tudjuk. Egyáltalán nem furcsa, hogy a medvék szeretik mézet, mert ez tény!

Mi, magyarok ezt tudjuk, mert ez a mi hagyományunk.
 

« vissza


Kommentek írásához belépés vagy regisztráció szükséges.