Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner

Kolnai Aurél: Privilege and liberty and other essays in political philosophy

Kolnai Aurél - Polányi Mihály, Menczer Béla, Molnár Tamás és John Kekes mellett - a magyar tudósemigráció egyik legeredetibb gondolkodója. Ismertsége növekszik ugyan hazánkban is, mint azt a Politikatudományi Intézet róla elnevezett díja is jelzi, korábban lett azonban népszerű nyugaton. A 20. század viharos körülményei és anarchikus jellege miatt is kalandos életutat járt be, amit híven jelez az is, hogy mindezt politikai emlékiratok formájában dolgozta föl.

Privilege and Liberty című esszékötetében olyan írások szerepelnek, amelyeket már végleges konzervatív fordulata után írt (teljes egészében a kötet csak angolul jelent meg, noha egyes részeit Balázs Zoltán jóvoltából olvashatjuk magyarul is). Kolnai korának totalitárius tendenciái ellen érvel, és megpróbálja feltárni a modern felfordulás filozófiai gyökereit. Számára a par excellence totalitarizmus a kommunizmus volt, melynek alapja a Közönséges Ember (aki nem egyenlő az Egyszerű Emberrel) saját szuverenitásának és akaratának deifikációja, és „szuper-szubjektivizmusa”. Kolnai szerint a kommunizmus testesíti meg a maga teljességében a metafizikai és filozófiai szubverziót, az univerzalisztikus utópiát. Merész, mégis határozott állítása az, hogy egyedül a kommunizmus a valódi totalitarizmus, szemben a progresszív liberális demokráciával (amely azonban ugyanúgy baloldali, és „dialektikus logikájából” fakadóan alapvetően védtelen kommunista nagytestvérével szemben), valamint a nácizmussal és a fasizmussal, amelyek partikularizmusuk miatt túlságosan korlátozottak térben és időben.

Kolnai szerint a modern totalitarizmus a szabadság hibás koncepciójából fakad, melyet az Identitás fogalmában ragadott meg. Az Identitás a vágyak és akaratok azonosságát posztulálja, és így kíván mindenki akaratából egy nagy Szubjektumot alkotni, egy akarattal. Ezt nevezi Kolnai a szabadság totalitárius koncepciójának, és ennek alapján „szabadabb” a Szovjetunió, mint a nyugati demokráciák: hiszen ott a Társadalom Akaratát megtestesíti az állam, és nem korlátozza semmilyen hagyomány, különbségtétel és megosztottság. Ezzel állítja szembe Kolnai a Participációt, amely azt hivatott az emberben megjeleníteni, ami benne a „legmagasabb rendű”. Ezért a szabadság mint Participáció köti az embert a transzcendenshez, és ha mégoly tökéletlen is a földi hierarchia, mégis emlékeztet a tökéletesedés valódi értelmére. Kolnai ezt a felfogást konzervatívnak tartja, szemben a liberális-demokratával, hiszen ez mindenképpen elismeri a világ kontingens rendjét, pluralitását, és az ehhez kötődő autoritások és hierarchia szükségességét.

Kolnai könyvének jelentősége az, hogy a jó rend megőrzéséhez nem tartja elegendőnek a progresszív demokrácia eszközeit, melyek önnön pusztulásához is hozzájárulhatnak; hanem szükségesnek tartja azokat a konzervatív eszközöket, amelyek pluralisták, tradicionalisták, figyelembe veszik az ember tökéletlenségét szemben az utópiákkal, mégis a valódi tökéletesedést tartják szem előtt. 
 

« vissza


Kommentek írásához belépés vagy regisztráció szükséges.