Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

Bödők Gergely

Tizenegy hónap

Debrecen román megszállása 1919–20-ban

2016/1

„Egy boldog, békés világ, melyet elhagyunk…”

2015/3-4
Bizonyára az I. világháború centenáriumát övező olvasói érdeklődés is okozhatja, hogy egyre több egykori résztvevőtől és háborús szemtanútól publikálnak eddig valahol porosodó, talonban tartott visszaemlékezést. A korábban frekventált – a frontélet mindennapjaiba kalauzoló – beszámolók mellett mind nagyobb keletje van a hátország hétköznapjairól tudósító naplóknak is. A hirtelen életszínvonal-romlásról és a mindennapi élet legkülönbözőbb aspektusaiban jelentkező fokozatos entrópiáról olvasva a kései olvasó hamar „leszámol” a Nagy Háborúról néha még ma is dédelgetett romantikus elképzelésekkel. A memoárirodalom kétségtelen maszkulin túlsúlya miatt különösen érdekes, hogy ezúttal a társadalom vezető pozícióit betöltő arisztokrácia egyik ismert hölgytagjának naplóján keresztül nyerhetünk betekintést a kortársak mindennapjaiba. »

A Château de Madrid-i napok emlékére

Benda Jenő: A béke kálváriaútján – Egy újságíró naplója a párizsi békekonferenciáról. Szerk., s. a. r. Filep Tamás Gusztáv – Zelei Miklós, Méry Ratio – Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány, Budapest, 2013 , 224 oldal

2014/2
Ahogy a kötet írójának, Benda Jenőnek remek kisportréval emléket állító Filep Tamás Gusztáv megjegyzi, a szerző meglehetősen elfeledett lett mára, pedig a két világháború közötti újságírás egyik jelentős alakját tisztelhetjük benne. Benda Jenő Huszton született, református kisnemesi családban, de a családi tradíciót elvetette és a közéleti pálya helyett kezdettől fogva újságírónak készült. Jogi tanulmányai elvégzése és rövid ügyvédi gyakorlat után után végképp beszippantotta őt a tárcák, helyszíni riportok és szerkesztőségek lebilincselő világa. Sokszínű személyisége és szerteágazó érdeklődése okozhatta, hogy írásait kezdettől fogva különböző hátterű és világnézetű lapokban közölte. A kéttucatnyi lap között találjuk a polgári radikális Huszadik Századot, a Világot, a Tisza-párti Újságot, de a szociáldemokrata Népszavát is. Igazi újságírói kiteljesedése viszont már a Pesti Hírlaphoz köthető, ahol közel három évtizedet töltött el. Benda a korai időkben újságírói tevékenysége mellett radikális szociológiai tanulmányokkal és rövid egyfelvonásos – rendszerint antimilitarista – színművekkel is jelentkezett (például Az uszítók). Továbbá írt még háborúellenes regényt (A titokzatos másik), novellákat, számos riportot, és fordított tudományos-fantasztikus műveket is, mégis elsősorban külpolitikai újságíróként futott be. Filep Tamás véleménye szerint Benda „végig függetlenségi demokrata módjára gondolkodott”, ezzel magyarázható, hogy bár csatlakozott az 1918. októberi őszirózsás forradalomhoz, és riportjaiban is megemlékezett a forradalmi napokról, a köztársaság diktatórikus jelenségeit érzékelve már az év végén szembefordult azzal. 1920-ban pedig már a Pesti Hírlapot képviselve kísérte el a magyar békedelegációt Párizsba. »

Horthy a falon

2011/6
Egy jól eltalált festmény gyakorta szerepel díszítő elemként történeti munkákban, a szövegek esetleges nehézkességeit kiegészítendő, színesítendő. Ha egy ilyen alkotás mégis vita tárgyát képezi, a válaszokat többnyire esztétikai szempontok alapján fogalmazzák meg, történészi reflexiókat egyes festmények a legritkább esetben szoktak kiváltani. »

Vörös és fehér

Terror, retorzió és számonkérés Magyarországon 1919–1921

2011/3
Közhelyszámba megy az a kijelentés, hogy az 1918 és 1920 közötti időszak a magyar történelem fordulatokban egyik leggazdagabb időszaka. Az ekkor lezajlott radikális vál - t(oz)á sok olyan irányba sodorták a 20. századi magyar történelem menetét, amit a múlt század elején kétségkívül csak nagyon kevesen tudtak volna elképzelni. A kétpólusú Monarchia és vele együtt a történelmi Magyarország a világháborús vereséget követően összeomlott, 1920-ban, a trianoni békeszerződésben pedig a Magyar Királyság elveszítette területeinek 67, és lakosságának 57 százalékát (Horvátországot nem számolva). »