Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

Hahner Péter

Még mindig Camelot?

2013/3
Jacqueline Kennedynek biztosan tetszett volna ez a könyv. Ami nagy baj, mert ő így vélekedett: „Csak keserű vénemberek írnak történelmet! Jack életének több köze volt a mítoszhoz, mágiához, legendához, regékhez és történetekhez, mint a politikai elméletekhez vagy politikai tudományokhoz!” Jacknek nevezett férje, John F. Kennedy meggyilkolása után ő győzte meg a Life magazin újságíróját arról, hogy az elnöknek az Arthur király mondakörét felidéző, Camelot című musical volt a kedvence, s gyakran hallgatta azt a Fehér Házban. Bár erre semmi bizonyítékunk nincs a First Lady szavain kívül, ettől fogva az újságírók körében divattá vált Camelot néven emlegetni a Kennedy- kormány korát, s Arthur legendás uralkodásához hasonlítani azt. Például ilyen hangnemben: „Mágikus pillanat volt ez az amerikai történelemben, amikor gáláns férfiak táncra keltek gyönyörű hölgyekkel, amikor nagy tetteket hajtottak végre, és a Fehér Ház a világegyetem központja lett.” Bár e kötet szerzői maguk is elismerik, hogy „Camelot mítoszát Jackie Kennedy agyalta ki férje emlékének fényezésére”, ezt csak az utolsó előtti oldalon teszik közzé. A korábbi fejezetekben viszont mindvégig azt hangoztatják, hogy „Camelot nem álom: valóság” (267). »

Arthur Koestler: Nyílvessző a végtelenbe

Arthur Koestler odisszeiája

2011/1