Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

Hatos Pál

„Ahol a gyerekek ejtőernyővel ugrálnak ki az ablakon”

Magyary Zoltán 1935-ös tanulmányútja a Szovjetunióban

2014/5-6

Szekfű Gyula és a nemzedék toposza

2013/3
A 19. és 20. század fordulóját követő évtizedekben új erővel tematizálódó nemzedéki összefüggést Magyarországon eddig még nem sokan tárgyalták. A kortársak azonban tisztában voltak a jelentőségével. Ady így jellemezte saját fellépését, rávilágítva egyben arra is, hogy a generációs feszültség mindig magában hordozza az erőszak mozzanatát: „Én is azokhoz tartozom, a kik a harag borának poharát ráköszöntötték egy hitvány generációra.”1 A Nyugat kritikusa, Schöpflin Aladár a nemzedéki feszültség egyedülálló és elidegenítő jellegét hangsúlyozta, amikor 1914-ben összefoglalta az irodalmi modernség másfél évtizedes előzményeit: „Talán még soha annyira el nem vált lelkileg két nemzedék Magyarországon, mint a mi napjainkban, s kettejük közt minél hevesebb lett az összeütközés, annál nehezebb a kölcsönös megértés.”2 Szabó Dezsőt ez nem érdekelte, az ösztönök hatalmát, nagyszerű várakozások között új heroizmus eljövetelét prognosztizálta: „Denevér-kor fájdalmaiban rángunk. Két monumentális kor közötti alaktalan idő betegei vagyunk. […] A jövő embere hős, mert a heroizmus az élet lényege. Bátran rohan a pályán elő, melyre ösztönei dobják.”3 A szabadelvű establishment konzervatív képviselői mindezzel szemben relativizálni igyekeztek a nemzedéki várakozások újdonságát. Herczeg Ferenc nem látott mást a Nyugat újdonságában, mint a vieux jeu folytatását: „A soron levő modernek mindig úgy viselkednek, mintha egy nagy szomorú és megváltó titok birtokában volnának. Igazuk is van: titkuk az ifjúság. […] megvetik a közönséget és a jövőtől várják az elégtételt. Ebben azonban már nincs igazuk. Én legalább nem tudom megérteni, hogy miért volna a holnapi nyárspolgár ítélete komolyabban veendő, mint a mai nyárspolgáré.”4 »

Ravaszról azt hallom, szabadkőműves, jó lesz vigyázni!”

Református püspökválasztás a Dunamelléken 1921-ben

2012/3
Református püspökválasztás a Dunamelléken 1921-ben 1921 tavasza nem hozott megnyugvást a magyar politikai életben. Az 1920 nyarától első miniszterelnökségét betöltő Teleki Pál konszolidálta ugyan a közbiztonságot, véget vetett a szélsőjobboldali különítményesek garázdálkodásainak, közben azonban a nemzetgyűlés törvényt alkotott a zsidóság jogegyenlőségét korlátozó egyetemi numerus claususról és a botbüntetésről. Teleki jelentős kompromisszumok árán a Nagyatádi-féle földreformot is elfogadtatta, s pénzügyminiszterei, báró Korányi Frigyes, majd Hegedűs Lóránd energikusan láttak hozzá az államháztartás konszolidációjának – bár az infláció megállítása egyiküknek sem sikerült.1 Az ország nem ocsúdott fel még a trianoni béke sokkoló következményeiből: a formálódó kisantant fenyegető gyűrűje, a nemzetközi elszigeteltség, a lecsúszott középrétegek szociális létbizonytalansága, az elszakított területekről érkezett menekült százezrek ínsége fokozta a háború pusztításaiból, valamint a forradalmak s a román megszállás megrázkódtatásaiból kilábalni alig kezdő ország nyomorát, társadalmi és politikai feszültségeit. »

Az író öregkora

François Mauriac emlékiratai tükrében

2010/5
A Nobel-díjas francia katolikus írót, François Mauriacot (1885-1970) már első sikereitől, az 1920-as évektől kezdve ismerték Magyarországon. Regényei nemzedékek olvasmányélményei voltak hazánkban is, s olyan alkotók fordultak művei felé, mint Kosztolányi Dezső, Rónay György, Pilinszky János. »

Az öreg Szekfű Gyula (1945–1955)

2011/2
Thuküdidész A peloponnészoszi háború című munkájának egyik leghíresebb párbeszéde az a jelenet, amikor az athéni nagyhatalom követei a rivális spártaiak (lakedaimónok) szövetségi rendszeréhez tartozó Mélosz vezetőit győzködik arról, hogy nincs értelme a függetlenséghez, az egyenrangú tárgyalópartnerség eszméjéhez ragaszkodniuk. »

„Mikor Magyarország Erdély volt”

Ravasz László „erdélyiségének” rétegei*

2011/4
1935-ben Németh László Romániában járt szövetséget keresni a dunai népek „tejtestvériségének” gondolatához, vagy pontosabban: utópiájához. Ezt nem találta meg, de annyi csalódás után Kalotaszeg mégis lenyűgözte. »