Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

Paár Ádám

A parasztok boldogok, hogy kezet fog velük a gróf

Egy szélsőjobboldali arisztokrata politikai sikerei és kudarcai

2015/3-4
Az 1930–40-es években a magyarországi nemzetiszocialista és nyilas mozgalmakban számos arisztokrata vett részt: Pálffy Fidél gróf (Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt), Festetics Sándor gróf (Magyar Nemzeti Szocialista Párt), Széchenyi Lajos gróf (Nyilaskeresztes Párt), Serényi Miklós gróf (Nyilaskeresztes Párt) és Kemény Gábor báró (Nyilaskeresztes Párt), Szálasi külügyminisztere. Pálffy-Daun József és Festetics Domonkos grófok a kormánypárt tagjaként nyitottak voltak a nemzetiszocialista, nyilas mozgalmak felé. »

A „helyes” értelmezés

Petőcz György: béke sose volt. az LMP egy története. Aura Kiadó, Budapest, 2014, 238 oldal

2014/2
Magyarországon a jelenkortörténet, főleg a párttörténet afféle lenézett határmezsgye a történettudomány és a politikatudomány között. A történészek nem szívesen foglalkoznak a jelenkori politikai (főleg pártpolitikai) folyamatok tudományos igényű vizsgálatával, és azt – a céhes elkülönülés logikájából fakadóan – szívesen utalják a politológia hatáskörébe. Ugyanakkor a politológusok a mélyebb elemzésekhez szükséges módszereket maguk is a humán- és társadalomtudományoktól, így a történettudománytól kölcsönzik. A történettudomány és a politológia egymásrautaltsága (valamint utóbbi összefonódása más tudományágakkal, például a szociológiával és a pszichológiával) már régóta ismert Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Mindkét szakma kutatói felismerték, hogy a politika óceánjában a négyéves kormányzati ciklusok felszíne alatt mély áramlatok rejlenek: olyan gazdasági, társadalomtörténeti és kulturális folyamatok, amelyek kihatással vannak a mozdulatlannak tűnő felszínre. A politológusok felismerték, hogy a jelen folyamatainak magyarázatához szükségük van a történelemre. »

„A néppel a népért”?

A Nemzeti Parasztpárt Győr-Moson megyében

2013/3
A történettudomány mindmáig adós a Nemzeti Parasztpárt (NPP) regionális történetének megírásával, ezért hiánypótló Szirtes Gábornak a Parasztpárt 1945–1949 közötti, Baranya megyei történetét feldolgozó monográfiája.1 A regionális szempontok figyelembevétele általában véve is hiányzik a magyar történettudományból, különösen a politikatörténet- írásból. Az 1930-as évek népi íróinak tevékenysége által inspirált párt, amely a szegényparasztság és a földmunkásság érdekeinek képviseletét tűzte zászlajára, az 1945 utáni években a kapitalizmus és a szovjet típusú államszocializmus között kereste a „harmadik utat”. Ezért marginalizálódása a háború utáni, mindinkább balra tolódó közéletben már önmagában véve is törvényszerű volt. A Parasztpárt korlátozott politikai hatását jelzi, hogy a szegényparasztság és az agrárproletariátus jelentős aránya ellenére sem vált, nem válhatott az 1945–1947 közötti pártrendszer meghatározó szereplőjévé. Pedig az NPP a népi írók, mindenekelőtt Veres Péter, Kovács Imre, Erdei Ferenc, Darvas József, Illyés Gyula változatos ideológiai áramlatainak becsatornázásával olyan intellektuális felhajtóerőt képviselt, amely túlmutatott a párt keretein. »