Veszprémy László Bernát

EurópaI perspektíva 2050-ben

 

Az orosz–ukrán háború csatazaja könnyen a feledés homályába borítja korunk egyik fő globális folyamatát, az illegális migrációt. A nyugati világban valamilyen mértékű és minőségű bevándorlás mindig is volt és mindig lesz. A kérdés nem az, hogy lesz-e bevándorlás, hanem hogy honnan, milyen korú, milyen kulturális meggyőződéseket hozó emberek fognak útra kelni, és milyen irányba fogják elhagyni hazájukat. Európa előtt olyan megpróbáltatások állnak, melyeknek majdani kezelői mellett Orbán Viktor miniszterelnök már-már liberális elhajlónak fog tűnni. A migráció által hozott társadalmi változásoknak pusztán tárgyalására is úgy tekint a liberális sajtó, mint gyűlöletkeltésre, a 2019-es christchurchi mészárláshoz hasonló borzasztó eseményeknek való megágyazásra. A baloldal világnézetét a marxista gyökerek határozzák meg, mely szerint az „elnyomottakat” – a színes bőrű, muszlim, szegény menekülteket – tilos kritizálni. Ennek ellenére rögzítendő, hogy ez az esszé semmifajta hangulatkeltés vagy riogatás alapja nem kíván lenni, pusztán nemzetközi szervezetek által gyűjtött és publikált, száraz adatokkal kívánja feltárni a migráció jövőjét Európára nézve. Az esszében foglalkozni tervezünk a következő témákkal: a várható népességnövekedés mértéke a muszlim világban (vagyis az úgynevezett MENA-régióban, amely a Közel-Keletet és Észak-Afrikát jelenti), a klímaváltozás, a várható olajkrízis és a jelenleg már zajló gabonaválság hatásai. Végül bemutatjuk, hogy ez milyen hatással lesz Európa kulturális-politikai miliőjére, és miért fog a folyamatok és katasztrófák ezen egyvelege Orbán Viktornál jóval jobboldalibb – egyenesen szélsőséges – politikusoknak teret adni Európában.

 

A tökéletes vihar

 

Először William Makepeace Thackeray brit író állt elő a „tökéletes vihar” kifejezéssel (Vanity Fair [Hiúság vására] 1847–48), melyet azóta a köznyelv inkább a negatív tényezők együttállására használ. Jelenleg nagyon is úgy fest, hogy a 2020-as évek többek között olyan kataklizmák együttállását jelentik, melyek közül akár egy is képes lenne megrengetni a nyugati civilizációt. Itt nem is ejtettünk szót a Covid–19-világjárványról és annak gazdasági, politikai hatásairól (noha nyilván ezek a válságok nem függetlenek egymástól, sőt részben egymásból is fakadnak). Elég az évtizedek óta zajló, harmadik világot szétfeszítő népességrobbanásra, a klímaváltozásra, illetve az orosz–ukrán háború okán is erősödő energia- és gabonaválságra tekintenünk. Az alábbiakban ezeket fogjuk megvizsgálni, később vonva le az ezek összességéből fakadó következtetéseket. 

 

Regionális népességrobbanás

 

A MENA-régió országainak komoly lakosságnövekedése nem új dolog. Az ENSZ adatai szerint – amelyeket Dezső Tamás történész, a Migrációkutató Intézet igazgatója elemzett éppen ebben a folyóiratban megjelent írásában – a régió lakossága az 1955-ös 193 millióról 2018-ra 879 millióra nőtt.^[1] Egy példával élve: Iránban 1955-ben 19 millió fő lakott, ma 84 millióan lakják az országot, ráadásul 2011-ben lakosságának 61 százaléka 34 év alatti volt. 2018-ban Európa lakossága 746 millió fő volt – a MENA-populáció növekedése tehát valamivel több mint hatvan év alatt majdnem megegyezett Európa teljes létszámával.

Mire számíthatunk a jövőben? Az ENSZ óvatos előrejelzései szerint a szóban forgó régió lakossága 2020 és 2050 között egymilliárd fő fölé nőhet, ami 400 milliós növekedést jelent a következő harminc évben. Ne felejtsük el: ezzel a számítással kihagytuk a világ összes többi, a MENA-régióba nem illeszkedő országát, például a szubszaharai Afrika területeit, Óceániát, Dél-Amerikát, továbbá Közép-, Dél- és Kelet-Ázsiát!

 

Klímaváltozás: vízhiány, háború és migráció

 

A klímaváltozás egyik legdrámaibb hatása kétségkívül az ivóvízhiány lesz. Az ENSZ definíciója szerint „ha egy területen az édesvízforrások 25 százaléka vagy annál több eltűnik, vízhiányosnak lehet nevezni” (Future Water). A Statista 2022. márciusi kutatása szerint a vízhiány szintje éppen az általunk tárgyalt régióban lesz a legnagyobb 2040-re (80% felett).^[2] Ráadásul nem is biztos, hogy olyan sokáig kell várni. A Pew friss kutatási eredményei szerint „a világ […] száraz területei sokkal gyorsabban száradnak ki, mint korábban hittük”; példának okáért Iránban az „egy főre jutó elérhető édesvíz mennyisége 50 százalékkal fog csökkenni 2050-re”.

Miért kiemelkedően fontos a víz kérdése? A Wilson Center által fenntartott New Security Beat blog nem sok jót ígér a vízhiány kapcsán: „A vízellátás csökkenése lehet a polgári zavargások és a helyi erőszak egyik fő oka. […] A vízhiányt nem állami szereplők, erőszakos szélsőséges szervezetek, felkelők és más hadviselő felek is kihasználhatják. […] Egyre elterjedtebb lesz a polgári nyugtalanság és a helyi erőszak, és egyre erősebb lesz a kormányzati gyengeség megváltoztatására való igény.”^[3] A háború és a terrorizmus növekedése értelemszerűen növelni fogja a migrációs hajlandóságot, mint ahogyan azt láttuk 2015-ben Szíria kapcsán is.

 

Elektromos autók: a migráció motorjai

 

Dezső Tamás formabontó meglátása szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni az elektromos autók terjedésének jelenségét sem.^[4] Bár nem láthatjuk teljesen előre az olajtermelés változásait, a Bloomberg és a J. P. Morgan előrejelzései egyaránt arra mutatnak, az elektromos autók 2050-re a globális autóflotta felét vagy több mint felét adhatják. Logikus következtetés tehát, hogy azon nyersolajtermelő országok, amelyek a szóban forgó régióban találhatók, s amelyek GDP-jében a szénhidrogéntermékek előállítása tetemes részt foglal el, csökkenő piaci igénnyel fognak szembesülni, ami bevételkieséshez és munkanélküliséghez fog vezetni. 2018-ban a Világbank adatai szerint például az olajexport az iráni GDP ötödét tette ki, ugyanez a szám Líbiában 43%, Irakban 39%, Szíriában pedig 21% volt.

A mostani energiaválság is rámutat az elektromos autók fontos jövőbeni szerepére. Míg Szaúd-Arábia a világ második legnagyobb olajtermelője, Oroszország a harmadik helyen áll. Miután Oroszország idén február 22-én megtámadta Ukrajnát, a nyersolaj hordónkénti ára rövid időre 100 dollár fölé emelkedett, majd végül elérte a hordónkénti 120 dollárt néhány hónappal később, amikor az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei szankciókat vezettek be Oroszországgal szemben. Az olyan energiaóriások, mint a Shell, a BP és az Exxon, mind kiszálltak az orosz energiaügyletekből, míg a Biden-adminisztráció bejelentette, hogy betiltja az orosz olaj és más kőolajtermékek importját, amelyek az Egyesült Államokba érkező nyersolajszállítmányok mintegy 8 százalékát teszik ki. „A tervek szerint ezen a télen új európai kereskedelmi korlátozások lépnek életbe. Sikeres végrehajtásuk a piacon kisebb kínálatot, ezáltal magasabb árakat eredményezhet. A hőmérséklet csökkenésével Európában a drágább energia tovább halmozhatja az amúgy is forrongó geopolitikai feszültségeket” – állapítja meg Taylor Tepper a Forbes hasábjain.[5] Ám ez voltaképpen még csak a kezdet.

 

Gabonaválság

 

Akik nem csak az orosz–ukrán háborúról szóló napi hírekre, hanem a nagyobb horizontú elemzésekre is figyelnek, talán nem lepődnek meg rajta: ez a háború már most is megrengette a világ élelmiszerellátását, és még csak a folyamat kezdetén vagyunk. Mindez halmozottan igaz lesz a MENA-régióra. Niels Graham és Inbar Pe’er, a GeoEconomics Center kutatóinak elemzése szerint „Oroszország és Ukrajna együtt a világ gabonaexportjának közel egyharmadát teszik ki. Azonban Oroszország támadását követően az életbevágó ellátási útvonalak megbénultak. A háborúnak különösen nagy hatása lesz nemcsak a világ gabonapiacára, de a MENA-régióra is – potenciálisan pusztító gazdasági és politikai utórengésekkel”.^[6]

Mit jelent ez a gyakorlatban? Irán példának okáért egyike a legnagyobb gabonafogyasztóknak a világon.^[7] Az ország már 2021-ben is gabonahiánnyal küzdött a szárazság miatt, ezért kiemelkedően sok importtal számoltak a 2021/22-es piaci évre. Előrejelzések szerint 5 millió tonna gabonára lenne most szüksége az országnak, ezzel az ötödik legnagyobb gabonaimportőrré készültek előlépni a világon, éppen csak lemaradva Egyiptom mögött. A hatalmas igény azonban minden bizonnyal kielégítetlen marad.^[8]

 

Kivándorlási hajlandóság

 

A Gallup 2018-as felmérése szerint^[9] a MENA-régióban a lakosság 24 százaléka szeretett volna elvándorolni 2017-ben. A számok azóta csak nőttek. Iránban egy 2021. decemberi cikk szerint^[10] a kivándorlási hajlandóság aránya 33%, de egy 2020. októberi cikk szerint^[11] az egész arab világra ez volt a jellemző: ötből két fiatal arab el akarja hagyni hazáját, egyes országokban, mint Libanonban, Líbiában, Jemenben és Irakban az arány egyenesen kétharmados.

Milyen irányba fogja ez a tömeg elhagyni a MENA-régiót? Afrika déli része felé már csak az éghajlatváltozás, a destabilizáció és a háború miatt sem mehetnek: a szubszaharai régióban a Gallup imént idézett felmérése szerint egyébként is 33 százalékos volt a kivándorlási kedv – öt évvel ezelőtt! Oroszország, India és Kína nem fogja beengedni ezeket a tömegeket, ezek az országok egyébként sem a liberális bevándorlási politikájukról híresek, ráadásul India és Kína így is túlnépesedett országok. A tömegek így értelemszerűen Európa felé fognak indulni, már csak azért is, mert a brüsszeli liberális elit nem tanult a 2015-ös válságból, és továbbra is invitáló, befogadó nyilatkozatokat tesz, melyeket az arab nyelvű média rendszeresen szemléz. Ebből a tömegek levonják az egyszerű konklúziót: gyertek ide, itt lesz béke, víz, élelem és munka, itt fogadunk benneteket!

 

Változó világ

 

Foglaljuk össze a fentieket! A már így is erőforráshiányban szenvedő muszlim világ népessége szélsőjobboldalisággal nem vádolható szervezetek előrejelzései szerint 2050-ig uniónyi lélekszámmal fog nőni. Eközben olyan negatív társadalmi jelenségek, kataklizmák és megrázkódtatások állnak ezen régió előtt, melyek közül akár csak egy is képes lenne tömegeket megmozgatni. Ám a fentiekben legalább öt olyan tényezőt – túlnépesedés, klímaváltozás, vízhiány, erőszak, munkanélküliség, élelemhiány – soroltunk fel, melyekből akár csak egy is kirobbanhat egy új, minden eddiginél hatalmasabb migrációs hullámot, s mely jelenségeket magukkal hozó folyamatok közül már mindegyik megindult.

 

Máglyák kora

 

Modellezzük le: hogyan zajlana egy ilyen migrációs hullám? Bár Európában a legutóbbi ilyen eseménysort főleg a 2015-ös évhez kötik, Dél-Európa számára ez inkább a 2014-es évvel kezdődött: ekkorra már egymillió szíriai hagyta el polgárháború által sújtott hazáját, és hatszázezernél is több menedékkérelmet adtak be az EU-ban. A szíriai polgárháború 2011-ben kezdődött, tehát reálisan nézve egy komolyabb kataklizmát követően három-négy évvel már migrációs válság alakulhat ki Európában. Egyes, erősen konzervatív, nacionalista országok – mint Magyarország – reakciója határaik azonnali lezárása volt. A liberális vagy mérsékelt konzervatív vezetésű országok azonban azonnal a doktriner befogadó attitűd alapján reagáltak, és tömegeket invitáltak Európába (Refugees welcome, Willkommenskultur). Emlékezhetünk Angela Merkel akkori német kancellár jelszavára: Wir schaffen das, vagyis „megoldjuk”. Nem tűnik valószínűnek, hogy egy újabb válság esetében másképp reagálna a Brüsszel által kontrollált elit.

Ám szemben Merkel jelszavával, az EU még csak egymillió fő integrálását sem oldotta meg. Mára elmondható, hogy a merkeli bevándorláspolitika teljes bukás lett. Bár 2022-ben a Németországban tartózkodó külföldieknek „csak” 12,6 százaléka volt munkanélküli, ami így is több mint egymillió fő, a szírek 65 százaléka (!) képtelen megélni jövedelméből Németországon, és így a szociális rendszert terheli!^[12] A bűnözés képe sem mutat szebb adatokat: 2019-ben a nem német állampolgárok követték el a bűncselekmények 35 százalékát Németországban.^[13] Ezen belül ismét érdemes kiemelni a szíreket: ugyanezen évben a szírek feleltek az erőszakos bűncselekmények több mint 12,2 százalékáért.^[14] S bár a menekültek csak 1-2 százalékát teszik ki a német lakosságnak, 2018-ban például az összes szexuális bűncselekmény nem kevesebb mint 12 százalékának esetében ők voltak a gyanúsítottak.^[15]

A fenti folyamatok hatása nyilvánvalóan kihat a migráció európai megítélésére is. A bevándorlást világszerte alapvetően negatívan szemlélik az emberek, Európában pedig különösen negatívan. Azokban az országokban, ahol a migráció negatív hatásairól nyíltan lehet beszélni (Magyarország, Lengyelország vagy éppen Csehország), a lakosság kiemelkedő arányban utasítja le a migrációt.^[16] Egy friss felmérés azt a kérdést vizsgálta, hogy különböző EU-s tagállamok lakossága szerint elképzelhető-e, hogy 70 millió migránst integráljon Európa sikeresen a következő években. A válaszok megdöbbentők voltak: nemcsak a kelet-európai országok lakossága tartotta teljesen irreálisnak ezt a forgatókönyvet, de még a liberálisabb német, francia, holland, svéd és belga lakosság is.^[17] Pedig a 70 milliós szám még egy relatíve alacsony becslés! Az Eurobarometer szerint egyébként 2018–19-ben az európai lakosságot leginkább a migráció kérdésre aggasztotta.^[18]

Nem tűnik elrugaszkodottnak az elképzelés, miszerint az európai választások egyik fő témája a jövőben a migráció lehet. A 2015-ös migrációs válság megrengette a kontinenst, hosszú távon pártokat tüntetett el (gondoljunk csak a német CDU-ra) és pártokat emelt fel (gondoljunk csak az AfD-re és a Ligára, vagy a Fidesz 2015 utáni további erősödésére). A terrorizmus megnövekedéséről még csak nem is szóltunk: mint ismert, a párizsi Bataclant és más kávézókat ért 2015. november 13-i támadás több elkövetője is a migrációs hullám során lépett be Európába hamis iratokkal, néhány elkövető valódi kiléte máig (!) nem ismert. A magyar határon megdöbbentő jelenetek játszódtak le, melyek korábban csak az izraeli–palesztin konfliktusból voltak ismertek: arab felnőttek gyermekeket dobtak a rendvédelmi szervek tagjai felé, megostromolták a határzárat, rendőrökre támadtak, sínekre feküdtek stb.

Ugyan a Covid–19-pandémia hatására már sokan nem emlékeznek erre, de 2020 márciusában újabb migrációs válság látszott kibontakozni a török–görög határon. A török fél ekkor éles lőszer alkalmazásával vádolta a görög határőröket, amit Görögország tagadott.^[19]  Ne legyen kétségünk felőle: 2050-re már minden bizonnyal éles lőszerrel fognak lőni. De ne higgyük, hogy csak Dél-Európában tud eszkalálódni a helyzet. Tavaly novemberben a lengyel határőrség gumilövedékekkel, könnygázzal és vízágyúval fogadta az iraki és szíriai migránsok tömegeit a lengyel–belorusz határon.^[20] Muszlim tömegek ezeket a területeket legutóbb a 17. században próbálták elfoglalni. Benedek Marcell Vulkán című nemzedékregényében írt arról az I. világháború alatt, hogy „a vallási viták, eretneküldözések, máglyák kora van visszatérőben”.[21] Sorai ma is látnokian hatnak. A máglyák kora.

Európa határai lassan minden irányból illegális bevándorlók által ostromlott zónává válnak. Meddig fogják tudni az európai politikusok visszafogni a szélsőjobboldalt? Itt nem a hazájukat és határaikat megvédeni akaró emberekről, hanem a más bőrszínűekre éles lőszerrel lőni akaró emberekről van szó, akiknek hatalomra jutása csakis szenvedést hozhat Európa minden lakosára – keresztényre és muszlimra egyaránt. T. S. Eliot író helyesen mutatott rá: a liberalizmussal az a fő gond, hogy felszámolja azokat a vívmányokat, melyek lehetővé tették, hogy egyáltalán létrejöjjön. Brüsszel ugyanezt a hibát követi el ma: a „szélsőjobboldalt” emlegetve üldözi a magyar jobboldalt és annak migrációs politikáját, nem látva, hogy amennyiben Európa rövidesen nem zárkózik fel a magyar állásponthoz, úgy 2050-re egy valódi szélsőjobboldallal nézhet majd szembe a kontinens: de ők nem a budapesti fajta „szélsőjobboldaliak”, hanem a christchurchi fajták lesznek. Akkor majd eljön a nap, amikor Orbán Viktorra egy mérsékelt, liberális politikusként gondolunk vissza, s talán még Brüsszelben is visszasírják majd a magyar jobboldaliakkal vívott szócsatákat.

 

Kinek éri ez meg?

 

Miért érdekeltek a liberális brüsszeliták az Európába irányuló tömeges migráció előmozdításában? Hogy nem látják, hogy tetteik társadalmi nyugtalanságot és veszélyes folyamatokat indítanak el? Az a válasz a legvalószínűbb, hogy látják, de nem érdekli őket. Az európai liberális elit úgy döntött, hogy a régi kontinens terra novává, az új európaiak új földjévé alakításának érdemei felülmúlják az árnyoldalakat. Mindenekelőtt hatalmon akarnak maradni, ami a nyugat-európai baloldali és liberális pártok számára egyre nehezebbé válik – legalábbis a muszlim szavazatok nélkül.

Ahogy az európai jobboldal egyre inkább a klasszikus munkásosztály bajai felé fordítja figyelmét, úgy a baloldal egyre inkább a migránstömegek társadalmi helyzetére és jogaira koncentrál. És a migránstömegek tudják, hogyan kell köszönetet mondani. Az Egyesült Királyságban a muszlimok 85 százaléka a Munkáspártra szavazott a 2017-es parlamenti választásokon, ugyanez a tendencia 2005 és 2015 között is megfigyelhető volt.^[22] A muszlim hírportálok által támogatott brit Vote Smart (Szavazz okosan!) mozgalom, valamint a Brit Muszlim Tanács a muzulmán népesség alapján elérhető maximális mandátumok számának kiszámítására vállalkozott és az ennek érdekében álló „stratégiai szavazásra” biztatott. A brit muszlim önkormányzati képviselők között a baloldaliak erősen felülreprezentáltak lettek a legutóbbi két helyhatósági választáson. Az európai baloldal egyre muszlimabb, míg az európai muszlimok egyre baloldalibbak.

Két másik, nagy bevándorló közösséggel rendelkező nyugat-európai országban végzett felmérések hasonló eredményeket mutatnak. A 2004-es belga regionális választásokon a szavazásra jogosult muszlimok 45,7 százaléka a szocialistákat, 13,3 százaléka a liberálisokat és 7,1 százaléka a kereszténydemokratákat támogatta. A 2007-es parlamenti választásokon a muszlimok 42,3 százaléka a szocialistákra, 16,7 százaléka a kereszténydemokratákra, 14,7 százaléka a liberálisokra és 12,2 százaléka a zöldekre szavazott. Franciaországban a 2007-es francia elnökválasztás során az első fordulóban a muszlim szavazók 64 százaléka Ségolène Royal szocialista jelöltre, 19 százaléka François Bayrou jobbközép jelöltre, 1 százaléka pedig Nicolas Sarkozy jobboldali jelöltre szavazott. A második fordulóban a muszlim szavazók 95 százaléka támogatta Royal táborát. 2022 tavaszán hasonló eredmény játszódott le: a francia muszlim vallású lakosság 69 százaléka Jean-Luc Mélenchonra szavazott az első fordulóban a 2022-es francia elnökválasztás során. Mögötte másodikként és így is nagyon lemaradva a liberális Emmanuel Macron következett 14 százalékkal, harmadikként szerepelt a jobboldali Marine Le Pen 7 százalékkal.^[23] Mélenchon a legjobban a muszlimok által lakott negyedekben szerepelt, és talán nem is meglepő, hogy franciaországi muszlim vezetők Macron támogatására szólítottak fel a második forduló előtt.^[24]

Az egyre inkább növekedő európai muszlim lakosság természetesen idővel a politikában is hangot fog követelni magának, mint ahogyan azt már most láthatjuk a brit Munkáspárt vagy a hollandiai DENK nevű bevándorlópárt esetében, az Egyesült Államok esetében pedig tekintsünk Ilhan Omarra! Nem tűnik elrugaszkodottnak a forgatókönyv, amit Michel Houellebecq írt le Behódolás című könyvében. Egy nap létrejöhetnek olyan nyugat- vagy észak-európai országok, melyeknek vezetését legalább részben, ha nem egészben bevándorló hátterű egyének adják. Az objektív számok tükrében az olvasónak nem lehet kétsége: Európa sötét jövő előtt áll, megoldást csak a magyar modell mihamarabbi követése jelenthet.

 

Zárszó

 

Európa és a tágabb értelemben vett nyugati civilizáció korábban talán sosem látott kihívásokkal néz szembe a 2020-as évek elején. A különböző válságok sorra érkeznek, egymást tetézik, szinte nem telik el év és hónap újabb feladatok, küzdelmek azonosítása nélkül. A fent bemutatott energiaválság, gabonaválság, vízhiány és klímaváltozás a világ legsűrűbben lakott régióit teheti élhetetlenné a közeljövőben. A közelgő népességrobbanás történetesen ugyanezeket a régiókat érinti. Mindez, kombinálva Brüsszel nyakló nélküli liberalizmusával, Európa tárt ajtajai felé fogja terelni a MENA-régió migránstömegeit, mint ahogyan az már most is történik. Európa eddig is súlyos társadalmi feszültségeihez egy újabb fog csatlakozni. Minden készen áll a tökéletes vihar számára, amely újra elhozhatja majd a máglyák korát.