Harminchárom esztendő telt el a rendszerváltoztatás óta, s immáron a magyar jobboldal harmadik nemzedéke, a tihanyi jobboldal is megszületett. Teendője és célja nem kisebb, mint folytatni az elődök nagy menetelését egy új, nemzeti korszak felé.
A tavalyi esztendő végén látott napvilágot Békés Márton szerkesztésében a Tihanyi jobboldal – Közösség, hagyomány, szabadság című kötet, amely a Kommentár folyóirat szerzőinek korábbi, meghatározó írásait gyűjti egybe. A már ismert esszék újra-, illetve együttolvasása után bizton kijelenthetjük, hogy a konzervatív gondolat manapság nem dogmatikus szendergés, hisz a szellemi fáradozás célja nem csupán a múlt passzív szemlélése, hanem a megnyerhető jövő fürkészése. Álljon itt egy csokorra való töredék a kötetben fellelhető gondolatokból, a tihanyi jobboldal krédójából és arról a történelmi horizontról, ahol az új jobboldal keresheti helyét.
Mit jelent a politikai jobboldal? Tömérdek kötet és tanulmány járja körbe a kérdést, mindig van egy új szempont, egy védhető, majd vitatható álláspont, így nyugvópontra sosem lelünk. Világos, hogy a jelentéstartalom térben és időben változik, így a rendszerváltoztatás utáni magyar jobboldal is csak egyediségében ragadható meg, hisz’ történetisége és manifesztációja minden más politikai közösségtől eltér.
A magyar jobboldal genezise az antikommunizmus, magatartásmintája a közösségépítés, szándékát tekintve pedig szuverenista. Nem ideológiaorientált, rendpárti és a józan észt követve cselekszik. Őrzi a zsidó–keresztény kultúrát, és küzd a magyarság megmaradásáért. Történelmi megszorultsága miatt egyszerre mintateremtő és konzerváló. A változó világrendre nemzeti és illiberális választ kínál, ám céljai mögé társadalmi többséget épít. Eszménye a magabíró Magyarország. Végül, óvatosan, de ma már jól kitapinthatóan egy új, nemzeti korszak megépítésének vágya hajtja, ezért is ébredt rá a kulturális hegemónia fontosságára.
A konzervatívizmus nagy kihívása, hogy a ma embere nem ugyanabban a világban hal meg, mint amelybe beleszületik. Az épített világ sosem változott ilyen sebesen. Két generáció közti intervallum szűk negyedszázadra csökkent, az eltérő élményanyagból táplálkozó politikai nemzedékek közti határvonalat pedig még ennél is rövidebbre szabta a gyorsuló idő. Így egyszerre van jelen az egymásutániság és az együttgondolkodás. A magyar jobboldal első nemzedéke a lakitelki nemzedék volt. A kommunista diktatúra alatt őrzői, a rendszerváltoztatás után pedig gondozói voltak a magyar kultúrának; a szocializmus lebontásában találták meg történelmi létük értelmét. A második a Fidesz-alapítók nemzedéke lett. Megszabadították az országot a posztkommunizmus nyűgjétől, saját politikai-kulturális mintákat teremtettek, társadalmi többséget alakítottak ki és egy sikeres politikai rendszert építettek fel. Lerakták egy új, szuverenista gondolkodás és cselekvés alapjait. Végül megérkezett a tihanyi jobboldal, a harmadik nemzedék! A siker receptje már rendelkezésre áll, a politikai keret létezik, a társadalmi többség megvan – ideje kultúrát csinálni!
A jobboldal politikai sikerét nem a vakszerencse, nem a véletlen történelmi konstellációk és egybeesések sorozata hozta meg. Közösséget kellett előbb teremteni, ehhez pedig szükség volt közös hitre és közös célokra. Szükség volt a nemzedékeket és a szerteágazó jobboldalt összekötő hitvallásra. A Tihanyi jobboldal című kötet többrétegű mondanivalója azt bizonyítja, hogy ez mára megszületett. De melyek ezek a konkrét, a „szellem és a cselekvés embereinek” is irányt adó elvek? „Politikai küzdelmünk tétje, hogy korszak lesz-e a rendszerből” – jelöli ki Békés Márton, a kötet szerkesztője a harmadik nemzedék történelmi célját. Innen indulunk! Nézzük széljegyzetekbe szedve a kötet legfontosabb megállapításait!
Rendeződj közösségbe! A jobboldal lépéselőnyének gyökere, hogy mindig képes volt közösséget teremteni, majd önmagát térben és időben elhelyezni. Azaz belakni a teret és az időt. „A hagyomány és a szabadság közösség nélkül mit sem ér” – írja a kötet előszavában Gyürk András, a Fidesz EP-képviselője, majd rámutat, hogy hagyományt ápolni és a szabadságot megélni csak közösségben lehet. Így a sikeres politikai cselekvést meg kell előznie a közösségépítésnek.
Teremts mintát! A jobboldal sikere a mintateremtő magatartás győzelme. Míg a baloldal a nyugati minták kritika nélküli másolását követi, adaptál, addig a jobboldal ráébredt arra, hogy saját viszonyrendszerre, saját szabályokra, illetve szuverén keretekre van szükség.
Tudd, hol a helyed s mi a dolgod! A siker harmadik összetevője, hogy a jobboldal tudja, mire vállalkozik. A valóság talaján áll, tisztában van vele, hogy véget ért a neoliberális világkorszak, megszűnt az unipoláris világrend. Egy magabíró Magyarország lokális válaszokat kell, hogy keressen a globális kérdésekre. „Ezt a soft-power világot ma egy zömmel marxista alapokon álló »világmegváltó«, társadalommérnökként fellépő woke-elit uralja” – állítja Hegedűs Zoltán a kötetben. Míg a lakitelki nemzedéknek a kommunisták, a Fidesz alapítóknak a posztkommunizmus, a tihanyi jobboldalnak a woke-marxizmus jutott, ellenfelül.
Építs új szövetségi rendszert! A magabíró Magyarország szuverén módon alakítja ki és ápolja nemzetközi kapcsolatait. „A magyar érdek a magyar emberek életminőségének és biztonságának növelése, ennek egyetlen útja a szuverén nemzeti politika folytatása” – jelöli ki a cselekvési irányt László András, majd rámutat, hogy miután elkezdtünk saját döntéseket hozni, szükségszerűen megsokasodtak konfliktusaink is. Mivel a szuverén politikát nem szíveli a Nyugat gyarmattartó attitűdje, így arra kell készülnünk, hogy konfliktusaink megmaradnak.
Védd a teremett világot! Tudnunk kell, hogy milyen kötelességünk van a teremtett világgal szemben – határozza meg Vágvölgyi Gergely azt a keresztény tanításon alapuló zöldpolitika irányát, ahol az ember felelőssége a lokális cselekvésen nyugszik.
Felejtsd el a megfelelési kényszert! A küzdelem során szakítani kell a vesztesek tudatával, szakítani kell a „trianoni évszázaddal”. „A vereség taktikája a magyar közgondolkodásba ívódott: ezt tulajdonképpen egyfajta megfelelési kényszerként is leírhatjuk” – állítja a kötetben Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese. Majd hozzáteszi: szembe kell nézni önmagunkkal, de nem úgy, ahogy azt a nemzetközi baloldalon elvárják a bűnös történelműnek kikiáltott magyarságtól, ezzel elültetve bennünk a vesztestudatot.
Küzdj a saját szabályaid szerint! A magyar jobboldal harmadik nemzedéke már pontosan tudja, hogy a politikai siker csak akkor lehet tartós, ha egy közösség el tudja magát helyezni térben és időben. A valóságban, a térképen, a történelemben.
Konzerváld a nemzetet! A régi magyar konzervativizmus egyenlő az új magyar jobboldallal. „Nemzeti konzervatívok a nemzetet akarják konzerválni. Egy konzervativizmus vagy nemzeti, vagy semmilyen” – foglalja össze egy képletben Békés Márton az összefüggést, majd Tőkéczki László megállapítására utal, mely szerint „a konzervatív magyar múlt gazdag örökséget kínál a mai magyar politikai megújuláshoz, nem szükséges tehát a kétségbeesett szellemi importtevékenység, egykori elődeink nagy részben a mi gondjainkkal is küszködtek.”
Építs kulturális hegemóniát! A harmadik nemzedék azt is tudja már, hogy „a kultúrát nem nézegetni kell, hanem csinálni” (Czopf Áron). Ahogy egy közösség sem épül cselekvés nélkül, úgy a kultúra sem születik pusztán esztétikai szemlélődésből. Történelmi korszak tehát csak fáradhatatlan, tudatos és eltökélt munkával születik meg.