Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

Gyurácz Ferenc

MAGYAR POPULISTÁK

2013/1
A magyar népi mozgalom tudományos besorolásának és leírásának problémája egy kis részben azonos azzal, amit a klasszifikáció nehézségeinek nevezhetünk. A modern és posztmodern világban megszámlálhatatlan olyan társadalmi törekvés, mozgalom, politikai és kulturális áramlat van jelen, amely szerencsére nem nagyon igazodik a tankönyvi osztályozások sablonjaihoz; az Európában az elmúlt két-háromszáz évet domináló lineáris társadalomfejlődési modell fő fogalmaihoz, társadalomalakító doktrínáihoz és bejáratott reflexeihez, sem pedig a mindezeket képviselő ideológusok ajánlataihoz. Nem írhatók le egyértelműen sem a konzervativizmus, sem a liberalizmus, sem a szocializmus kategóriáival, nem sorolhatók megnyugtatóan egyik fő eszmeáramlat egyik változatához, sőt a köztük létrejött legkülönbözőbb keverék és köztes variációk egyikéhez sem. E sokáig az eszmetörténeti senkiföldjén várakozó, nemritkán tévesen azonosított jelenségek jelentős része (ha nem is az összes) számára kezdték el használni különböző társadalomtudósok, továbbá történészek és irodalmárok a „populizmus”, „populista” összefoglaló kategóriáját. Maga a szó – John Hicks először 1931-ben megjelent, a 19. század végi amerikai farmermozgalomról szóló monográfiájának egyik lábjegyzete szerint – egy Overmyer nevű kansasi farmerpolitikus elméjében fogant meg, amidőn az akkoriban alakult, létrehozói részéről „harmadik párt”-nak (third party) is titulált People’s Party irányvonalát kívánta jellemezni a nép-pártiság értelmében. »