Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

Lányi András

Eltorzult liberális alkat, zsákutcás rendszerváltozás

2015/1-2
A rendszerváltozás idején leghatásosabban képviselt politikai filozófia neve úgy vált szitokszóvá Magyarországon, hogy elkötelezett hívei és világnézeti ellenfeleik között gyakorlatilag megszűnt a párbeszéd. Ez utóbbi alatt olyan eszmecserét értek, amelyben a résztvevők nem kivégezni, hanem megérteni akarják egymás álláspontját. A liberalizmus alapértékeinek elfogadása az egyik oldalon a vitaképesség küszöbét jelenti, melyen kívül értelmes vita nem folytatható. A másik világnézeti tábor viszont a nehézkesen fogalmazódó közös minimumot, önazonossága alapját véli felfedezni e politikai filozófia elutasításában. Nem mintha nem hangoznának el időről időre nagylélegzetű monológok pró és kontra, azonban kizárólag hazai pályán, kipróbált közönség előtt. Az emígy és másként gondolkodók más orgánumokban publikálnak, más médiumokban szerepelnek, más színházakba, más hangversenyekre, más könyvesboltba járnak, véletlenül sem szerveznek közös konferenciákat, lehetőleg el sem mennek olyan nyilvános vitára, amelyre meghívták ellenlábasaikat is. Ha mégis, elbeszélnek egymás mellett, s legfeljebb egyetemi hallgatóiknak okoz némi fejtörést, hogy melyik professzoruknak milyen választ adjanak ugyanarra a kérdésre, ha át akarnak menni a vizsgán. Maguk a professzorok már titokban sem olvasgatják egymást. »