Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

Lukácsy György

Oldás és kötés

Jancsó Miklós emlékére

2014/1
Mintha egy Jancsó-filmet néznénk a rendező klasszikus korszakából: két fél feszül egymásnak, egy-egy megnyerhetetlen pillanatra az egyik érvei kerekednek felül, utána a másikéi, szépen hullámzik a rettenet, s a felvert por elvakítja a tisztán látni akarókat. A 92 éves korában elhunyt Jancsó Miklós rendszerváltás utáni filmjei mindig felszították a személye körüli évtizedes ideológiai vitákat, aminek utószelét még most, halálhíre hallatán is érezni. Pedig Jancsó elsősorban filmrendező volt, ráadásul olyan, akinek alkotásait egy időben még az is látta, aki sosem járt moziban. Szerzői jegyeit – a hoszszú beállításokat, a táncszerű koreográfiákat, a meztelenséget – még akkor is egy egész ország emlegette, amikor azokon a művész már régen túllépett. Visszatérő vendége volt a cannes-i filmfesztiválnak, a Szegénylegények című alkotását a hazai kritikusok beszavazták a legjobbak közé, vagyis a budapesti tizenkettőbe, három ország seregszemléje ítélt neki életműdíjat. 1979-ben Cannes-ban, 1990-ben Velencében, majd négy évre rá a Magyar Filmszemlén is elismerték a magyar rendezők között példátlan, félévszázados művészi pályáját. »

A NYUGHATATLAN

Krzysztof Zanussi lengyel filmrendező arcvonásai

2013/1
A legkevésbé sem tűnik filmrendezőnek: filozófiai műveltsége, gazdag példatára, nyakkendős eleganciája alapján a hét nyelven beszélő, 73 éves Krzysztof Zanussi inkább lehetne professzor vagy diplomata. Persze utóbbi szerepekben is feltűnt élete során: máig producer, stúdióvezető, tanított a svájci Saas Fee egyetemen, és II. János Pál pápa meghívása óta tagja a pápai kulturális tanácsnak is. Ő elsősorban mégis filmrendező. Munkabírása azonban nem hétköznapi alkotóra vall. Mielőtt a Łódz´i Filművészeti Főiskolán diplomát szerzett volna, Varsóban fizikát, Krakkóban pedig filozófiát tanult az egyetemen. A januárban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen díszdoktorrá avatott Zanussi volt a Lengyel Filmszövetség elnökhelyettese, tagja az Európai Filmakadémia elnökségének, a Lengyel Tudományos Akadémiának, hat könyvet írt, ötven filmjével közel negyven nemzetközi filmfesztivál díját nyert el. Színházban is rendezett, s a budapesti díszdoktori ceremónia után elárulta, az olaszországi San Miniató-i szabadtéri színházi játékokon színre vinné Madách Imrétől Az ember tragédiáját. Magyarországon egyébként is gyakran látott vendég, többször fogadta el a Faludi Ferenc Akadémia meghívását és vállalt szerepet az intézet amatőrfilmszemléjének zsűrijében. A győztes alkotókat pedig vendégül látta varsói házában. Átvitt értelemben ők egyébként filmjeinek hősei is: értelmiségiek, egyetemisták, kutatók, művészek, diákok. A Kristályszerkezet (1969, magyar címe: Közjáték) szereplői fizikusok, a Konstans (1980) főhőse matematikus, s jellemző, hogy a legnagyobb visszhangot Védőszínek (1977) című filmje váltotta ki, amely modernizált Faust-történet két egyetemi oktatóról. Míg azonban Zanussi fellépése és beszédmódja lehengerlő, filmjeinek látványtalanságát és nehézkedését a szórakoztatóipar közönsége mindig elhárította. Világpolgári megjelenése és filmjeinek nyugtalanító hétköznapisága között első ránézésre nagy a feszültség, ami csak akkor oldódik, ha közelebb férkőzünk az alkotóhoz. »

Köszönőviszonyban a valósággal

James Bond 50

2012/5
Aligha lenne érdemes a hollywoodi álomgyár – mégoly kitartóan sikeres – sorozata arra, hogy egy kulturális-közéleti folyóirat hasábjain szóljunk róla. Ahogyan azonban a széria legújabb, Skyfall című bemutatója is igazolja: James Bond első az egyenlők között. A mozis pályafutásának ötvenéves évfordulóját ünneplő brit titkosügynök éppen közélet és kultúra különös metszéspontján egyensúlyoz. A film népművészeti jellegét nemcsak az mutatja, hogy naponta több millió, a híres mozdulatokat utánzó felvétel készül és terjed családi, baráti, munkahelyi felhasználásra. Hanem az a tény is, hogy a mozi kezdettől képes a mindennapi élet részévé válni. Ha csupán magyar példáknál maradunk, a szállóigévé vált mondatok bizonyítják, mennyiben járult hozzá a mozi a közösség formálódásához. „Az élet nem habos torta” – mondja Virág elvtárssal mindenki A tanú című film után. „Az oroszok a spájzban vannak” – tűnik fel legalább havonta A tizedes meg a többiek bonmot-ja egy-egy újság címadásában. „Kell egy csapat!” – verbuválnak egyetemi focicsapatokat a Régi idők focija híres felkiáltásával a mai napig. »

Kémeink jelentik

John le Carré – egy gentleman ha írni kezd

2012/1
Az olvasó már tudja – amiben e cikk csupán bizakodik –, hogy mi lett a sorsa annak a magyar érdekeltségű fi lmnek, amelyért február 26-án az idei, 84. Oscar-díj-gálán szoríthattunk. A Los Angeles-i Kodak Színházban ugyanis három jelöléssel is versenyben volt a Suszter, szabó, baka, kém című thriller. Gary Oldman a legjobb férfi alakítás, Alberto Iglesias a legjobb zene, valamint Bridget O’Connor és Peter Straughan a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában esélyesként szállt versenybe.* Bár a felsoroltak között nem találunk magyaros hangzású nevet, a fi lmben nemcsak az ezúttal önmagát játszó Budapestet, hanem három színészünket – Mucsi Zoltánt, Csuja Imrét és Kálloy Molnár Pétert – is felismerhetjük. Sokan e mozi kapcsán hallanak először egy különösen csengő nevet: az író John le Carréét. Pedig a Suszter, szabó, baka, kém az ő Karla-trilógiájának nyitódarabja (a munka magyarul eredetileg Árulás címmel jelent meg). Le Carré immár félévszázada uralja a kémregény műfaját. »

A mi utcánk – Mit jelent ma Szőts István filmművészete?

2011/5
A júniusi fővárosi utcaátnevezési hullám és az azt megelőző össznépi találgatás során nyilván sokakban keletkezett hiányérzet, hiszen ilyen esetben ki-ki a maga ízlése és vérmérséklete szerint válogat. Nem vitatva a közterek új névadóinak érdemeit, Szőts István filmrendezőnknek helye lenne a szimbolikus polgári terjeszkedésben. Bár Elvis Presley kiállása az 1956-os forradalom mellett példamutató volt, mégiscsak az volna a rock’n’roll, ha olyanokról is elneveznének utcákat, akik egész életükben a mi dalunkat énekelték. »