Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

Mike Károly

Az antikommunizmuson túl

„A politikai kaszt nem civilizációteremtő.” Hamvas Béla

2014/3
Amíg a magyar jobboldal nem lép túl az antikommunizmus ideológiáján, nem lesz képes virágzó országot teremteni. Ennek az állításnak, amelyet itt megvédeni igyekszem, mindkét tagja vitatható. Úgy tűnhet, hogy ma a jobboldalnak nincs koherens uralkodó eszmerendszere. Míg a politikai baloldal ezt kritikaként fogalmazza meg, a jobboldaliak nagy része közömbösnek tűnik a kérdés iránt. Akik pedig, hozzám hasonlóan, úgy vélik, hogy létezik domináns jobboldali ideológia, ritkán illetik azt az antikommunizmus címkéjével. Hogy a jobboldali kormányzás nem hoz virágzást, abban az ellenkező politikai térfélen kevesen kételkednek. A jobboldal köreiben érthetően erősebb a bizakodás. Azonban sem a borúlátás, sem a remény nem alapul eszmei kritikán. A közélet vitái a kormányzat döntései, cselekedetei, stílusa körül forognak, nem pedig az általa képviselt eszmék következményeinek következetes végiggondolásán. Kritikusai elvitatnak tőle bármilyen pozitívan értékelhető eszmeiséget, és minden lépésében ostobaságot vagy hatalmi arroganciát látnak. Ugyanakkor hívei sem tartják fontosnak az eszmei reflexiót, a gondolatilag igényes apológia kidolgozásába is csak a legutóbbi időkben vágtak bele nagyon szűk körben. »

JÓLÉTI ÁLLAM A POKOLBAN

2013/1
Götz Aly könyve után sem a náci Németországról, sem saját korunkról nem gondolkodhatunk többé úgy, mint eddig. Nem tarthatjuk fenn azt a meggyőződésünket, hogy a nemzetiszocializmus irracionális téboly volt, a múlt sötét erőinek kitörése, amely ellentétes mindazzal, amit a háború utáni Európa konszenzusosan nagyra értékel. Közelebb jutunk az igazsághoz, ha ehelyett úgy tekintünk a Harmadik Birodalomra, mint ami felnagyította és ördögi módon megtestesítette mindazt, ami rossz, visszás a modern demokratikus jóléti államban. »

Menetszél

Kérdések és állítások a gazdaságpolitikáról

2012/2
A szerkesztőség kérdésének megválaszolásához szükséges magabiztosságunkat három ok csökkenti. Egyrészt a számbaveendő döntések száma meglehetősen nagy volt az elmúlt két évben, másrészt egy olyan időszakban, amikor a kormányzás nagy rendszerek átalakításait hajtja végre és a döntések többsége ezek egy-egy eleme, nem tűnik indokoltnak pár döntést kiragadni a folyamatból. A magabiztosságot az is csökkenti, hogy a rendszerátalakítások kitűzött végcélját sokszor nem ismerhetjük, így értékelésük is inkább reményeinken vagy előítéleteinken alapul. Ráadásul – s ez a harmadik ok – korántsem egyértelmű, hogy egy-egy döntés milyen politikailag is reális alternatívákkal bír. Így az intézményi közgazdaságtannak a döntési lehetőségek halmazának meghatározásához mérvadó szempontrendszerét is korlátozottan tudjuk alkalmazni. »

Tervezhetőe-e a piac?

A versenyjog kritikája*

2011/3
Verseny és monopólium: jó és rossz. A versenyjog feladata, hogy megvédje a jót a rossztól. Ezeknek a közgazdász és laikus körökben egyaránt bevett nézeteknek az aláásására teszek kísérletet a következőkben. »