Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

Muszatics Péter

Kelet-közép – európai városportrék VIII.

Thesszaloniki: metamorfózis

2015/3-4
Akik az antik mítoszok szülőföldjét és a görög városállamokat akarják megismerni, általában nem Thesszalonikibe jönnek. Azok sem, akik kellemes nyári vakációra vágynak. Ők Athénban vagy valamelyik szigeten kötnek ki. Aki idejön, szembesülhet a zűrzavaros modernkori történelemmel és politikával – és ez, talán joggal, nem tűnik vonzó alternatívának. Thesszalonikiben a modern fantáziátlan és lapostetős házak tengerében csak néhány templom, görög, római és bizánci rom húzódik meg az árnyékban. A John Keats által is megénekelt emberléptékű görög szépség igazsága itt ritkán bukkan elő. »

Temesvár: új időszámítások

Kelet-Közép – európai városportrék VI.

2014/5-6
Már magam sem tudom, hogy kerültem Temesvár legszélére. A lakatlan, beomlott tetejű, kivert ablakú földszintes parasztház mellett tízemeletes paneltömb ébredezik a szmogos hajnalon. Közöttük irdatlan fekete vezetékkötegek és rozsdás, barna csövek kígyóznak a sárban. Két életforma olvad egymásba itt, falu és város határán. »

Kelet-közép – európai városportrék IV.

Łódz´ – a káprázat földje

2014/3
Łódz´ rövid, négybetűs neve alaposan próbára teszi a lengyel betűket-hangokat nem ismerőket: az áthúzott ł kiejtése afféle au, az ó-é u, a dz´-é pedig dzs. Azaz, nagyjából: Audzs. Jelentése: csónak. A németek egyszerűen Lodznak, később Litzmannstadtnak nevezték. Úgy gondoltam, gyalog kényelmesen bebarangolhatom a várost. Tévedtem. A ködben barátságos kóbor kutya eredt a nyomomba, miközben komor házak, elhagyatott udvarok, megfeketedett natúrtéglás lakások között Łódz´ központja felé mentem. Az üres telkeken az üres gyárak mellett ócska bódék álltak. Hosszú gyaloglás után aztán olyan épület tűnt elő egy forgalmas utca sarkán a piszkos ködből, melyre Franciaországban talán számítottam volna, de itt semmiképp: a pompás Poznan´ski-palota. »

Kelet-Közép – európai városportrék III.

Vilnius: a távoli vidék

2014/2
Vilnius repülőtere kétarcú: a kifutópályák felől modern, legyezőszerű üvegfalait mutatja, a város felől pedig régi homlokzatát. A folyosókon és várócsarnokokon áthaladva, ugyanazon az épületen belül mintha időutazás résztvevőivé válnánk: hirtelen egy százéves vasútállomásra emlékeztető, cirádás, babérkoszorúkkal, szobrokkal díszített előtérben találjuk magunkat. Innen kilépve oszlopokon nyugvó szocreál homlokzat tűnik elő, a klasszikus építészet provinciális, szovjet-orosz másolata, timpanonjáról éppen csak a Szovjetunió címere hiányzik – ezt a litvánok az 1990-es évek elején, a függetlenség elnyerésekor távolították el. »

Kelet-közép – európai városportrék V.

Pozsony, Ruritánia fővárosa

2014/4
A Szent András-temető egykor Pozsony szélén állt, de a terjeszkedő város a 20. században körbenőtte. A hóesésben a sírfeliratokat próbálom kibetűzni. „Dein Wille geschehe”, legyen meg a te akaratod, olvasom az egyik kövön. A fák között körös-körül német és magyar, németesen írt szlovák, szlovákosan írt német és magyar nevek, latin, német, magyar feliratok, címek, rangok, bibliai idézetek sorakoznak. Pozsony egyik legrégebbi temetője – németül Andreasfriedhof, szlovákul Ondrejský cintorín – az évtizedek során harmadára zsugorodott, díszes kerítését elbontották: széles, zajos utak, magas, modern kockaházak között, szürke és közönyös betonfalak keretében olyan, mint egy zárvány, a régi Pozsony mementója. »

Kelet-Közép – európai városportrék II.

Lemberg – oroszlánok a zónában

2014/1
Ha valaki meg szeretné érteni, mi a különbség Közép- és Kelet-Európa között, javaslom, keljen át a lengyel–ukrán határon. A mindössze egy kocsiból álló, lezárt vonat lassan gördül át a vashídon. Kiszállás után a kordonok között előre araszolva egy csupa üveg és tükör fülkébe kerülök, ahol alaposan szemügyre vesznek, ellenőrzik az útlevelemet, majd intenek, és továbbmehetek a következő, nagyobb helyiségbe, ahol egy széles, jól megvilágított pultra ki kell pakolnom poggyászom tartalmát, miközben utam céljáról faggatnak. Ha mindent rendben találnak (és nem tudhatjuk, így lesz-e, mert könnyen elveszhetünk a törvények és szabályok titokzatos és érthetetlen labirintusában), csapóajtó csukódására emlékeztető hangon lepecsételik az útlevelemet, majd kinyílik egy kis, kopott farostlemez ajtó, és beléphetek Ukrajnába. Azaz a zónába: az egykori Szovjetunióba. »

Kelet-Közép – európai városportrék I.

Tallinn: a kapu

2013/6
A napsugarak rézsútosan tűznek a házakra, a felsőváros épületeit kivéve csak a háztetőket, a szélkakasokat és a vékony tornyokat világítják meg. November végén ritkán süt a nap Tallinnban, becsülni kell a felhők közül előbukkanó sugarakat. Hosszan, nyugodtan úszom a szálloda nyolcadik emeletén lévő panoráma-uszodában, közben a Szent Miklós- és a Szent Olaf-templom, a dóm és a Városháza tornyait nézem. A gótikus együttes harmóniáját csak az Alekszander Nyevszkij-templom hagymakupolái törik meg. A háttérben pedig ott a tenger, a Finn-öböl. »