Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

Szabó Márk

Kurdisztán libre!

2015/5
„Moszul is az étlapon van, persze. Először az összes kurd települést felszabadítjuk az Iszlám Állam alól, aztán jön Moszul. Az is Kurdisztán része” − mondja Karwan, miközben Erbiltől bő száz kilométerre egy katonai ellenőrzőpontnál a kurd fegyveresek rövid tájékozódás után továbbengedik az autót. »

A szürke francia árnyalata

François Hollande bukása, tündöklés nélkül

2014/5-6

Normális?

A baloldal győzelmének okai és következményei a 2012-es francia választásokon

2012/3
A baloldal győzelmének okai és következményei a 2012-es francia választásokon Első, második, sőt sokadik olvasatban politikai szempontból semmi formabontó, trendfordító vagy a demokrácia működése szempontjából kivételes nem történt a 2012-es francia elnökválasztáson. A közvélemény-kutatások előrejelzéseinek megfelelően a szocialista François Hollande (Parti socialiste; PS) legyőzte a hivatalban lévő Nicolas Sarkozy (Union pour un Mouvement Populaire; UMP) elnököt. A júniusi nemzetgyűlési választások valójában egy kisebb-nagyobb megszakításokkal évek óta megfigyelhető baloldali erősödést tetéztek be, ezzel az ötödik köztársaság történetében először teljesen kivéve minden érdemi politikai kontrollt a konzervatívok kezéből. Ebből a nézőpontból azonban a 2012-es év messze nem csak arról szól, hogy 1988 után először ismét szocialista elnökjelölt költözhetett az Élysée-palotába. Az új képlet felveti annak kérdését is, hogy vajon „feloldódik-e” ebben az előretörésben a Charles de Gaulle által 1958-ban létrehozott alkotmányos-politikai berendezkedés eddig inkább a jobbközép elnökjelöltjeinek kedvezőbb karaktere. S ha igen, az milyen lehetséges forgatókönyveket tartogat a „természetes” vezetőjét elveszítő UMP számára, amelynek ráadásul újra szembe kell néznie az ő térfelén megerősödni látszó radikális kihívóval is. »

Progresszív politikai GPS

Tony Blair könyvéről

2012/2
1997-ben az Egyesült Királyságban csaknem két évtizednyi konzervatív kormányzás ért véget a Munkáspárt győzelmével és Tony Blair miniszterelnökké választásával. A brit baloldal földcsuszamlásszerű előretörését nem sokkal később a német választás követte, ahol a Helmuth Kohl vezette kereszténydemokrata jobboldal tizenhat évnyi hatalmat követően ellenzékbe kényszerült, átadva helyét Gerhard Schröder baloldali koalíciójának. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban Bill Clinton megismételte 1992-es győzelmét, és ezzel Harry Truman elnöksége (1945–1953) óta először maradhatott a Fehér Ház demokrata kézen a második négyéves ciklus idejére is. »

Párhuzamos emlékezetek

George W. Bush és Karl Rove politikai memoárjai

2011/4
George W. Bush szerencsés politikusnak mondható - annak ellenére, hogy 2001. januári elnöki hivatalba lépését követően bő fél évvel a hidegháború utáni korszak paradigmaváltó terrortámadása minden korábbi elképzelését átírta. »

Szakítópróba: Nicolas Sarkozy rendkívüli elnöksége

2010/6
Ça va changer la, ça va changer („meg fog ez változni") - ígérte sokatmondóan fenyegető, dühtől fojtott hangon Nicolas Sarkozy 2008 júniusában a France 3 közszolgálati televíziós csatorna stúdiójában, még az adás megkezdése előtt.1 »