Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

Szentmihályi Gergely

Kakofónia vagy kórus?

Az iszlámon belüli törésvonalak politikai jelentősége a Közel-Keleten

2015/5
E tanulmányban arra igyekszünk választ adni, hogy a sokszor egységesnek látott (vagy láttatott) iszlám vallás igen színes irányzatai, megközelítései hogyan bonyolítják az egyébként is nagyon sokszereplős és összetett közel-keleti politikai helyzetet, egyben milyen meghatározottságokat jelentenek a térség hatalmi játszmáiban. »

Irokéz gyökerek?

Történelmi és nemzeti identitásvita az Egyesült Államok alkotmányának eredetéről

2014/5-6

Síiták és szunniták – egy szembenállás története és tanulságai

2012/1
Tanulmányunk első, az iráni atomprogramról szóló része után (Perzsa atom?, Kommentár 2011/6.) most a síita ország sajátos vallási, közjogi és társadalomtörténeti hagyományait taglaljuk. Tesszük ezt azért, mert az iráni konfl iktus kapcsán sok szó esik a palesztin–izraeli, az iráni–izraeli vagy az amerikai–iráni szembenállásról. Sokszor háttérbe szorul azonban az iszlámon belüli síita–szunnita harc jelentőségének elemzése. Ez pedig épp azáltal nyeri el politikai jelentőségét, hogy árnyalja az USA/Európa/Izrael kontra muzulmán világ ellentétpárt. A helyzet ennél ugyanis jelentősen bonyolultabb. Valójában több, különböző (vallási, kulturális, gazdasági és politikai) szempontrendszer keveredése alakítja ki azt a rendkívül összetett külpolitikai „ökoszisztémát”, amely segít megérteni a felek mozgatórugóit és kényszerpályáit, stratégiai érdekeiket és taktikai húzásaikat. Iránt és az Al-Kaidát (valamint a tálib rendszert) épp azért volt hiba ugyanarról a tőről fakadó közös ellenségnek tekintenie az USA-nak, mert a tálibok és a terrorszervezet (szélsőséges szunniták lévén) ősi és kérlelhetetlen ellenségei voltak Iránnak, a síita vallás egyik fellegvárának. »

Perzsa atom?

A nukleáris proliferáció iráni vonatkozásai

2011/6
Minden televíziós csatornán láthattuk nemrégiben, ahogy iráni tüntetők megrohamozták és elfoglalták Nagy Britannia teheráni nagykövetségét. November végén, december elején a média arról is beszámolt: izraeli politikusok alig leplezetten háborúval fenyegették meg a perzsa államot. „Nem változott az álláspontunk három pontban: egy nukleáris (fegyverrel rendelkező) Irán elfogadhatatlan, eltökéltek vagyunk ennek megakadályozásában, és minden döntési lehetőség fennáll” – idézte a Magyar Távirati Iroda Ehud Barak védelmi miniszter nyilatkozatát.1 A követség felgyújtását és a tüzes nyilatkozatot összeköti a tény: a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) november eleji jelentése szerint Irán egyre közelebb kerül az atomfegyver kifejlesztéséhez. Erre válaszul vezetett be Anglia a végül képviseletének megostromlásához vezető szankciókat és hangzottak el a már háborús opciót sem kizáró nyilatkozatok. Indokolt tehát megvizsgálni, milyen politikai, stratégiai okok miatt ragaszkodik programjához Irán, s miért akarja ezt meggátolni a világpolitika több befolyásos szereplője. Mivel azonban a helyzet Nyugat–Irán szembenállásra történő leegyszerűsítése megtévesztő, írásunknak a következő lapszámban megjelenő második része a síita ország sajátos vallási, közjogi és társadalomtörténeti hagyományait taglalja. »