Keresés

Támogatóink

Nemzeti Kultúrális Alap

Partnereink

Jobbklikk
Konzervatórium
mandiner

Móricz Zsigmond: Erdély

Móricz Zsigmond Erdély-trilógiája (1922-1935) megkerülhetetlen mű annak, aki átgondolt életet kíván élni. Az ember evolúciós késztetése okán, és testi, lelki és szellemi egészsége érdekében igyekszik következetesen élni. Következetesség híján erkölcsi rendszereink üres szóhalmazok, a következetességre szoktatás művészete, a nevelés puszta önkény. A következetességéért életét áldozó Szókratész szerint „a vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet”. Létezünk, de hogyan kellene élni? - kérdezi vele Móricz, akinek hősei szeretnivaló és vizsgálni érdemes világot akarnak teremteni.

A világ végtelenül összetett, az ember esendő, még ha a Jóisten a maga képére alkotta is. Az esendő mellett ott a tudatlan, a gazember, a potyautas, akinek nincs lelkiismeret-furdalása, ha a társas élet szabályait megszegi. Ebben az ősi burjánzásban segít eligazodni Móricz, aki (helyettünk is) összejárta a társas lét pokolbugyrait és boldogságszigeteit. Magába szívta, bensővé tette az elállatiasodott létben tengődők vakkanásait éppúgy, mint a szeretetet és értelmet teremtő emberek kedvességét. Jól ismeri a két szélsőség között elterülő forgalmas határvidéket, ahol az emberek tülekedve keresik ösvényüket. Ismerjük-e önmagunkat? Uraljuk-e és betöltjük-e sorsunkat? Móricz főműve az ezekre a kérdésekre adott válaszok mélyreható szociológiai és lélektani tablója.

Móricz az erkölcsi következetesség sarkalatos kérdéseit vizsgálja a két Gábris, Báthory és Bethlen sorsában. Mi a Jó, amihez következetesek akarunk lenni? Van-e különbség az emberek között, van-e, aki felmentést kaphat a Jó és a következetesség követelménye alól? Mi a minősítése annak, aki kivonja magát a szabályok alól? Csak a tartalom számít, vagy az eljárás, a stílus is része a Jónak?

A vizsgálódás egyik terepe a férfi-nő viszony, hiszen a férfi-lét fő kérdése a nő. Nem léteznék, jellemem más lenne, ha édesanyám, nagyanyáim, lánytestvérem, feleségem, leányom és más nők az életemben nem szeretnek, okítanak, és nem viselik gondomat. Móricz nőkben gazdag életére alapozva érzékletesen mutatja be a szerelem, az áldozat, a hűség, a kötelesség, a féltékenység, a bujaság, az együtt növekedés és a meg nem értés viszontagságait. A női lélek megértése férfiésszel reménytelen vállalkozás. Mégis, a kifinomult lélekismerő Móricz ritkán tapasztalt mélységekig jut. Hitelességéhez nem fér kétség, elég csak bepillantanunk nőrokonainak élettörténetébe és írásaiba.

Móricz hősei az erényes és boldog életet keresik. Arisztotelész szerint a boldogság az erénnyel összhangban lévő lélek állapota, amit akkor ér el az ember, ha rendezett életet él, és olyan tevékenységeket folytat, amelyek összhangban vannak alkatával. Móricz élethelyzetek változatos sokaságán keresztül mutatja be a válaszkeresést a klasszikus kérdésekre: mi a szerepem Isten (vagy a Világszellem) tervében? Mit akarhatok és mit akarjak?

A férfi-nő viszonyok, valamint a sorsba illeszkedés kihívásai elkerülhetetlenül hatalmi összefüggésben jelennek meg, s Móricz itt is elemében van. A vágyálmainkhoz képest közönséges világunkban egybemosódni látszik a hatalom-uralom-pénz-tekintély négyese. Ezek azonban nem esnek egybe, s épp a négy jelenség lehetséges kombinációi hozzák létre az emberi drámákat. Móricz tudja, hogy a sorsnak, szerepnek megfelelés ára a szabadság részleges elvesztése. Ismeri a vezető magányos őrlődését, amikor a hatalommal (vissza)élés és az önkorlátozás között kell választania. Sokrétű leírást ad a sok és a kevés pénz káros mellékhatásairól. A könyv egyik fő kérdése az életet megrontó irigység és a megvizsgált életre törekvő küzdelme azért, hogy lerázza annak undorító, ragacsos csápjait.

A szerző életét és a művet átszövi az Ember folyamatos párbeszéde azzal, ami nála nagyobb. Van, aki eljut a nálánál nagyobb természeti erők megérzéséhez és elfogadásához. Van, aki kiszemezgeti az emberiség erkölcsi rendszereiből a neki tetsző szabályokat, és azok szerint próbál élni. S van, aki odaadja magát és elfogadja a Törvényt. Belátja, bár az Ember csodálatos lény, a Törvény nem emberi alkotás.

Móricz a férfi-nő viszonyt, a boldogság és a hatalom jelenségeit magyar sorsok keretében mutatja be. Kérdései azonban univerzálisak, az Emberre vonatkoznak: mi az én utam? Találok-e valaha megnyugvást? Móricz felteszi a kérdéseket, szereplői válaszokat kínálnak. Aki szereti az életet, és vizsgálatra érdemes életet kíván élni, nem kerülheti meg a könyv kérdéseit.
 

« vissza


Kommentek írásához belépés vagy regisztráció szükséges.